Berlin

A csomagon kívül a Mikulás egyebet is hozott a zsákjában: nyak-lebénulást. Hihetetlen, hogy 30 fölött tényleg állandóan van vmi... Még csak 2,5 hónapja vagyok itt, és ez a 3. eü. problémám volt! Lassan tényleg profi módon eligazodok itt a német eü.i rendszerben... Először csak azt hittem, hogy elaludtam, aztán kedden este rádolgoztam az edzésen, majd rászaunáztam, és ezzel olyan szinten basztam oda neki, hogy szerda du.ra gyakorlatilag folyamatosan fájt és nem tudtam fordítani. Ez csütörtökre csúcsosodott ki, amikor már csillagokat láttam a fájdalomtól, olyan volt, mintha satuba fognák a nyakamat. És most éreztem rá igazán arra, hogy a nyakizom mindenhez kell: a járáshoz, az előredőléshez, a leüléshez, a lefekvéshez, a létezéshez, ahhoz, hogy az ember egy helyben meg tudja tartani a fejét! Ha bevettem némi diclofenacot akkor ideiglenesen javult a helyzet, de hamar kiment  ahatása és abból sem lehet akármennyit beszedni egy nap. Így du felkerestem az itt a cégben lévő dokit, aki persze semmit nem segített, csak adott egy névjegykártyát. Én találtam közelebbi ortopédiai rendelőt, és már 4-kor elhúztam, mert semmi másra nem tudtam koncentrálni mint arra, h mennyire fáj... Mikor megvizsgált a doki azt hittem beszarok. Reméltem, h ad vmi izomlazító szurit, ehelyett ő is dicl.ot írt fel... meg vmi olyan izomlazítót, amit lefekvés előtt kell bevenni, mert utána már "keine aktivitat", ettől majd jól alszom, és nem írhat 1 doboznál többet, mert rá lehet szokni. Alig vártam, h ezt az ütős cuccot bevegyem, ami hamar el is következett, mivel hazaérve már annyia fájt, és annyira kilátástalan volt, h akárcsak a fájdalomcsillapítók hatására is csökkenjen végre legalább valamennyit a fájdalom, h végigbőgtem az estét, így elég hamar úgy döntöttem, h úgysem tudok semmi mást csinálni, beveszem és lefexem. Csak hát sajnos ez a fájdalom fekve sem múlik el, nem volt semmilyen pozició, ami kicsit kényelmes lett volna, így még a k.o. ogyóval sem tudtam elaludni, mikor Ivan felhívott f12-kor még nem aludtam, és csak bőgtem neki a telefonba, h meg fogok halni... de legalábbis nem tudok elaludni. Erre a cuccra én biztos nem fogok rászokni, mert alig segített, pont 4 órát tudtam vele aludni, mikor is megint arra ébredtem, h hogy fáj... szerencsére Ivannak is alvási gondjai vannak, és pont akkor írt egy üzit, h hogy vagyok mikor én is verátyoltam... aztán némi sms-ezés után sikerült újra elszenderülnöm.
Szerencsére pénteken már sokkal jobb állapotban keltem fel, Ivannak igaza lett, h ez az éccaka volt a krízis.
Azért nem mentem be dolgozni, különösen azért, mert végül mégiscsak hazarepültem a hétvégére, és az easyjet jó korán indult... volna.