Ma nagyon szenvedtem, mert ezeknél a buziknál itt Berlinben nem szünnap az 1-je, ls rettenetes azzal a tudattal bemenni dolgozni, hogy minden barátom és családtagom otthon hever, meg élvezi a 3 napos 7vége előnyeit. Öcsike reggel behozott a dolgozóba, aztán haza koccolt, én meg ülhettem a department meetingen... Most először engem is megkérdeztek, hogy számoljak be: milyen projekteken dolgozom, és hol tartok velük. Hát, a felét mondtam el kb, de hát nem akartam nagyon a részletekbe belemenni. Aztán azért a főnököm kicsit kiegészített.
Az is rossz volt, hogy -talán életemben először- nem voltam otthon halottak napján, nem mentünk ki együtt a temetőbegyertyát gyújtani. Nekem ez azért nagyon hiányzott: a családi része is -nekem ez mindig melegséggel teli "ünnep" még akkor is, ha szomorú - és az is, hogy lássam, milyen szép ilyenkor a temető.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.