Hihetetlen, hogy az egész heti fos idő után szombaton egész nap sütött a nap! Volt egy kis szél, de szinte meleg volt, akár még bringázni is lehetett volna! A Potsdamer Platzon megnéztem azt a hullámzó falú épületet, aminek nem tudom a nevét, de ingyenes kiállítás van benne. Elsőre az ortopédia mint téma nem tűnt vonzónak, de ezek a németek értik a dolgukat: nemcsak kirakják a műlábat meg műkezet, hogy nesze, nézzed, hanem elmagyarázzák, hogy van összerakva az ember keze-lába, és azt is úgy, hogy az ember magán tesztelheti. Minden interaktív, minden nyomkodható, húzogatható, az ember leteszi a kezét egy asztalra és rávetítik a csontokat, inakat, idegeket, ha megszorít egy fogantyút mellette kivetítik, hogy most milyen izmok mozognak, de a legnagyobb az volt, hogy ki lehetett próbálni egy kerekesszéket. Ha beleült az ember 3d-ben mozgott, és lehetett tekerni a kereket, és egy monitoron volt a virtuális pálya (a Brandenburgi kapunál lévő tér), ahol bólyák közt kellett elmenni, meg egy átbillenő pallón végigmenni, és a szék mindent lejátszott az ember alatt, a rámpán megdőlt, a lejtőn lefelé meg gurult, és forgott a kerék magától… Fantasztikus volt.
Aztán a Sony center következett a beleépített bálteremmel, majd egy kávé a Starbucksban J
Aztán a Topografie des terrors, ami régen egy náci épület volt, ma már csak a pincéjének a romjai vannak meg, és egy kiállítás van a náci korszakról és a II. vh-ról. Elég érdekes, de azért nem olvastam végig mindent. A legdurvább, hogy az ember a nácik rémtetteiről olvas, és közben az utcaszinten még áll a fal egy darabja – egyik rémtett a másik után.
Este vacsi a 12 apostolban – marha jó olasz étterem, 3 egymásba nyíló óriási teremmel, amiknek a plafonján óriási festmény van, hatalmas kristály csillárral, rajta lógó puttókkal, a falakon tükrök, bronz falikarok, minden asztalon gyertya, olyan középkori hangulata van az egésznek, valahogy átmenet egy templom és egy lakomára megterített bálterem között. Állítólag a pizzájukról híresek, de én vargányakrém-levest meg vénuszkagylós tésztát ettem. Finom volt, csak kicsit tömény. De a fehérbor isteni volt, nem savas, finom, könnyű! Nem úgy, mint a beszélgetés, amit mellette folytattam…