Berlin

Ma két vicces dolog is történt. Az egyik, hogy  cégben lent a lobbyban karácsonyi vásár van. Ez compliant? Van itt minden, a gyöngytől a porcelánig.
A másik, hogy szerdán szerzett új barátaim elhívtak kocsmázni. Végre! Itt vagyok két hónapja, és még semmmit nem tudok Berlin éjszakai életéről... Ami nem csoda, mert hát kivel is mentem volna bárhova? A kollégáim (Ivanon kívül) mind családosak és/vagy öregek ehhez. 
Szóval mégiscsak volt haszna elmenni az inpatoknak szervezett közös ebédelésre, holott már épp azon gondolkoztam, hogy nem szánalmas-e mindenre elmenni, amire csak meghívnak. Na ezen most végre nem a tipikus középvezető üzletemberek voltak, hanem főleg fiatalok. Volt egy dél-koreai lány (beteg vagyok, mert nekem rögtön a Lost jutott eszembe), aki ugyanabban az utcában lakik, mint én. Volt egy spanyol lány, aki amellett, hogy nagyon szimpi volt JOBBAN RÁGJA A KÖRMÉT, MINT ÉN! Egyébként én nem rágtam 3 napja, úh most megint nagy az elhatározás...:) És már látszik is az eredmény, legalábbis egynémely ujjamon. Szóval valamilyen rejtélyes oknál fogva a mediterrán népekkel rögtön megvolt a kölcsönös szimpátia, és a mexikói sráccal együtt jöttem fel a lifttel, kiderült, hogy ő is az 5.iken van, de még soha nem láttuk egymást. Most mindjárt elhívott partizni, én meg kaptam a lehetőségen: itt vagyok 2 hónapja, és (ahogy fent írtam) még semmit nem láttam az éjszakai életből! Na, gondoltam, ezen most fordítunk, és -bár tudtam, h este fáradt leszek és a -10 fokban nem lesz kedvem elindulni- elígérkeztem, hogy ne legyen választásom este. Vmi nközi társaság (Internations?) bulija volt ez, amibe meghívással lehet bekerülni, és az egy városban élő külföldiek így együtt járnak bulizni, meg segítik egymást a saját országukban/városukban. Itt mindenkin volt egy matrica, hogy mi a neve és honnan jött, és a matricások csak úgy szóbaelegyedtek egymással. Szóval ez egy jó "ismerkedési" lehetőség, ha idegen vagy valahol és nincsenek barátaid. Vagyis nekem.
Az Asfalt nevű helyen voltunk, ami a Hilton (!) aljában van (csajok, ha jöttök nem kell messze mennünk :) de kívülről semmi nem látszik, úgyhogy fél órát tébláboltam, meg kérdezősködtem, mire rájöttem, hogy a szürke üveg ajtó mögött egy hely van. Állat jó volt a zene, pont olyan, amilyet szeretek (hiphop, rnb és tucituci is vegyesen volt benne), és nem tinédzserekkel, hanem az én korosztályommal (sőt idősebbekkel) volt tele a hely! Illetve nem volt tele, így nyomor se volt, és cigizni is csak kevesen cigiztek. Mindenesetre a jó zene hamar bepörgetett, és az újdonsült barátaim is bemutattak más embereknek, kezembe nyomtak egy rumos kólát, úh hamar beindult a buli. Vicces volt, hogy a spanyolok (ill az egyik mexikói) imádtak hozzám spanyolul beszélni, de mivel régen itt vannak a német is megy nekik, így az angollal együtt vmi olyan keverék nyelven kommunikáltunk, hogy öröm volt hallgatni. Bár a németektől nem számítottam erre, de denszelni is egész rendesen elkezdtek (11-f12 körül), és nagyon jó kis buli lett belőle. Ha jól számoltam (a salsapartit meg a tánciskolát nem számítva) augusztusban táncoltam utoljára. Annyira jól esett, nagyon élveztem. Mondjuk nem olcsó a mulatság, egy rumos kóla 9 Eur (!), a belépő 8 volt...  de megérte. Hazaérve még forró dróton a kollégákkal nyomtam egy kis afterpartyt, ültem a konyhapulton, sajtos golyót zabáltam és pálinkával koccintottam a 40. szülinapját ünneplő kollégám egészségére... 3 óra volt, mire lefeküdtem, és reggel szédültem, mint az állat mikor fel kellett kelni... a németórát azt hittem nem élem túl, és ma lényegében csak itt alibizek bent az irodában...