Berlin

Holnaptól kongresszus van, és 1 nappal előtte szerveztek egy "exoert meetinget", amire tőlünk 3 doki jött az orvostanácsadó kíséretében.Az 1 napos meeting keretében délután szétszedték a dokikat és a céges emberkéket, és a cégesek (azaz mi) az új termék bevezetésének tapasztalatairól meetingeltünk. Mivel kivételesen azon kevés ország közé tartozunk, ahol ez a termék már forgalomban van én is összedobtam egy kis prezit, bár igazából nem lett volna kötelező. Asszem inkább csak ki akartam próbálni magam. Hát, nem voltam igazán elégedett, rettenetesen fostam (pláne, hogy a globál nagyfőnök is bent ült), de azzal vigasztalom magam, hogy ez volt az első... és azért angolul ugye egész más...

Este vacsizni vittek minket, a Gendarmenmarkt téren egy irodaház tetejében van vmi étterem, ami elég furi, viszont szép volt a kilátás. Másnap bejöttem az irodába dolgozni, de este elmentem a dokikkal vacsizni, az egy igazi olasz Olasz Étterem volt, bár a kaják lehettek volna kicsit fűszeresebbek. Sajna sikerült kicsit elkésnem, mert bicóval mentem, és az utca, amiben amúgy is nehezen találtam meg az éttermet, egyszerűen a házszámokon itt nem lehet eligazodni- fel volt túrva, úgyhogy még csalinkáznom is kellett. Nem baj, hogy klasszikust idézzek: "Úrinő nem siet, nem fizet." 

Pénteken de. beültem a dottorékkal a szimpóziumainkra, aztán este a cégben volt a vacsi, kicsit furi volt, hogy az erősen szocreál kantinban, de egész jól feldíszítették, a kaja felhozatal meg elég pazar volt. Kicsit uncsi volt már a dokik fejét nézni, nem az a fiatalos, szórakoztató társaság voltak. Így aztán annyira nem bántam, mikor leléptek 11 körül, én meg még lenéztem a lounge-nak berendezett "Winer caféba" (ez a földszinten található kávézónk neve, mondjuk egy bécsi sírva fakadna tőle), ahol, ahogy az olasz nagyfőnök mondta "lent vannak a barátaim". Szóval lementem, és találtam is lent pár ismerőst. Mivel kocsival voltam nem akartam inni, a zene elég lagymatag volt, a buli lapos, úh épp azt terveztem, h lelépek, mikor megérkezett a dél-amerikai orvoscsapat (zömében argentinok), és azonnal kicseréltették a zenét, és táncolni kezdtek :)

Illetve egy belga doki kezdett el először Yildizzel, a rendezvényszervezős macánkkal táncolni. Aztán engem kért fel, mert korábban Michael valamiért bemutatott neki. Azt nem értettem, miért mászkál a német nagyfőnökünk egy belga dokival, de mindegy is. Szóval roptunk egyet, és ez aztán elindította a lavinát. A mexikói orvostanácsadó azonnal odapattant, és onnantól kezdve vele táncoltam, mellénk beérkezett az argentin csapat, ahonnan az egyik doki még azért lenyúlt tőle egy tánc erejéig. A meka csávó kicsit gáz volt, mert előadta, hogy ő mittomén mióta egyedül van, és hogy hol a legszebbek a lányok európában... igaz, hogy folyamatosan összekeverte Mo-ot Romániával, és kérdezte, hogy Romániában mindenki ilyen szép-e. Mondtam neki, hogy nem tudom, de nem hiszem...
De a legfeelingesebb az egészben az volt, mikor éjfélkor lelőtték a bulit,és az argentin csapat percekig könyörgött, hogy menjek velük tovább a Havanna Clubba táncolni... A legjobb, h mindezt spanyolul, mivel angolul alig beszéltek (ehelyütt szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy angol nyelvű kongresszusra jöttek Berlinbe)... úh összeszedtem minden maradék spanyol nyelvtudásomat, és elmagyaráztam, h nem lehet, mert holnap korán kell kelnem... na ezt az érvemet félkézzel söpörték le az asztalról és kérleltek tovább - jót tett a hiúságomnak :)
Később megtudtam, h hajnali 4-ig pörögtek.