Berlin

A mai napi rossz hír az, hogy ki kell költöznöm ebből a fasza irodából 2 hét múlva. Igaz, így is szerencsés voltam, h eddig kihúztam, végülis 2 hónapot a 6-ból. De sajna jön valaki ehelyett a kontroller ember helyett, úgyhogy húzhatok le az 5-dikre :(((((( 
Ennek egyetlen előnye lesz, hogy senki nem látja, mikor érek be reggel és mikor megyek haza, vagy mikor alszom az irodában és mikor skype-olok. Mármint az ottani leendő szomszédaim igen, de azok nem a régiós nőgyógyászat. Amúgy meg rengeteg hátránya lesz: az egész csapat itt van a 6.-on, ha egy kávét akarok inni vkivel akkor is fel kell jönnöm, nem tudom könnyen és egyszerűen megnézni, ki van itt, ki van a helyén, csak úgy a folyosón dumálni egyet… Most full üveg ajtóm van (itt többféle variációja létezik az üvegajtónak, szemmagasságban homokfúvott, teljesen homokfúvott, amin nem lehet belátni, vagy csak néhány dísz pötty rajta), ha be van csukva is olyan, mintha nyitva lenne, ezért mindenki megáll dumcsizni, és ezt nagyon élvezem. Ráadásul mindenki megszokta, h itt keressen, beleértve a nagy-nagy főnököket is L Most azt fogják hinni, hogy már haza is mentem….

Viszont ma a régiós business operations vezetővel ebédeltem. Ő lényegében egy könyvelő, akit kineveztek az euórapi 2-es region országai fölé, hogy passzírozza őket a bevétel miatt. És ezt nagy lelkesedéssel és ugyanilyen paraszt stílusban meg is teszi, még az ügyvezetőnk is fél tőle, de legalábbis nem kedveli. Szóval eléggé tartottam ettől az ebédtől, bár priviben ezek a vérengző fenevadak is u.olyan emberek. Amúgy ez az az ebéd, amire szept. Végén kaptam időpontot tőle… most okt. 26 van… Szóval lent vártam a kajáldánál, de mint kiderült eljött az (ex-)irodám felé, h útközben felszedjen. Aztán a parámat csacsogással lepleztem, így jól indult és végig gördülékenyen ment a társalgás, volt íve is J A milyen jó idő van, tetszik-e Berlin basic kérdések után rákérdeztem a családjára, meg hogy merre dolgozott eddig a világban, és ez mondjuk tényleg érdekes, mert Pakisztánban (itt született az egyik fia is) meg Kínában. Aztán rátértünk az én business életemre, kérdezte, mióta vok a cégnél, előtte mit csináltam, stb. Meg, hogy milyen tapasztalat itt lenni, mennyire más, mint egy országban egy leányvállalatnál dolgozni. Én persze szokás szerint kicsit fényeztem is magam, hogy a korábbi marketinges tapasztalataimat milyen jól tudom itt hasznosítani, meg hogy otthon helyi kreatívot fejlesaztettünk a Yasminelle-re, stb J
Meg nagyon tetszett neki, mikor ráhúztam a vizes lepedőt a global marketing csapatra, azt mondtam (ami tényleg így van), hogy nekik kéne elöl járni és vezetni az országokat azzal, hogy élenjárnak az anyagok, eszközök elkészítésével, ehelyett az országok minden tevékenységükkel előbbre járnak, meg sem tudják várni, hogy itt bármi elkészüljön.
Amúy sztem ennek a kvázi gyakornoki helynek a kitalálásában lehetett némi szerepe ennek a csávónak, mert előadta, hogy az volt az alapötlet, hogy ne csak üzletágigazgatói szinttől juthasson be vki a központba, hanem célozzák meg a fiatalabbakat is, akik frissebb gondolatokkal tudnak idejönni, és –ezt már én teszem hozzá- akik hajlandók fél évre is kicuccolni és kulimunkát végezni. A végén úgy váltunk el, hogy milyen jó, h ilyen pozitív vagyok, és hogy majd akkor kiír egy következő ebédmeghívást is. Gondoltam, h ez olyan lerázó-lezáró duma, erre látom, h tényleg küldött újabb meghívót…