Berlin

Nagyon durva, de a hétvégén ünnepeltem az első hónap végét :) Illetve nem ünneplem, mert ez azt jelenti, hogy a 6 hónapból 1 elment... :(((
Otthon voltam Magyarországon, és az történt, amire nem számítottam: honvágyat éreztem Berlin után... Nagyon durva. De olyan szempontból nem csoda, hogy nekem Berlin most = adrenalin és motiváció, és pl. ma is hiába szutyok szar az idő én fél délelőtt azt nézegettem, hogy melyik múzeumokat kell majd még meglátogatnom... nem rövid a lista. Jöhet a szar idő! :)  

Annyira bírom ezt a nyelvi kavalkádot... Legjobban azt, amikor 3 némettel ülök egy meetingen, és akiknek miattam kell angolra váltani :))))

Meg amikor különféle emberektől jönnek meeting meghívók, elfogadások, visszautasítások - az elmúlt hónapban kaptam ilyet németül, angolul, csehül és olaszul - kinek milyen nyelvű a Lotusa :)

Na Gyerekek, mosmá nem igaz, valaki kommenteljen nekem ide egyet!

Ma este a Kisdobossal találkoztam :) Valami vásáron van itt kint céges ügyben (SAP), és megbeszéltük, hogy iszunk egy sört. Elég későn tudtunk talizni, de teljesítettük az 1 sört, meg kicsit sétálgattunk - kellemes beszélgetés volt. Ahhoz képest, hogy attól féltem, magányos és unalmas estéim lesznek itt, szinte minden napra van valami. Kihoztam egy rakás DVD-t, CD-t, könyvet, hogy majd előveszem őket mikor este unatkozom - na ezekhez még hozzá sem nyúltam. Kivéve a Kés alattot meg a Szüli felit, ezekből azért befejeztem már a megkezdett évadokat - sajnos mindkettőnek a végére jártam :( 

De sebaj, még itt a 24 hetedik évad! ;)

A mai nap legérdekesebb pontja a kollégám esti koncertje volt a Filharmonie-ban. Valószínűleg a 6 hónap alatt legfeljebb a gyönyörű térre jutottam volna el, amin az épület található, de bent biztosan nem jártam volna. Ráadásul fantasztikus jó volt a koncert, Beethoven IX. szimfóniáját adták elő, és ahhoz képest, hogy ezek az emberek nem hivatásos zenészek, hanem orvosok, akik a zenélést hobbiból csinálják, én nem éreztem különbséget. Annyira lelkesek voltak, és annyira szívből zenéltek - nekem nagyon átjött. Utána a fogadásra is meghívott a kollégám, ahol kicsit bepezsiztünk; ő teljesen fel volt villanyozódva a koncert sikerétől és az afterpartytól, úh még éjfél előtt hagytam, hadd bontakozzon ki...:) 

Bár vasárnap örülten fájt az előző napi biciklizés nyoma mégis újra felpattantam – ezúttal egyedül. Annyi volt a célom, hogy felfedezzem, mennyire lakom messze a parlamenttől meg a Tiergartentől, mert a térképen láttam, h közel vannak, de még nem volt alkalmam soha arra sétálni vagy bringázni. Döbbenten konstatáltam, hogy a parlamenttől kb 8 percnyi biciklizésre lakom J Mivel eszméletlenül gyönyörű idő volt, és a fák is hihetetlen színekben pompáznak csak tekertem össze-vissza, és kattogtattam a gépemet. Először a Parlament környékén, aztán a Brandenburgi kaputól végig az Unter den Lindenen az Alexanderplatzig (itt csak a szökőkút figuráit vagy 20 percig fotózgattam), majd vissza. A Brandenburgi kapunál ettem egy 3 eurós fagyit (persze, Haagen-Dazs…) és közben megnéztem egy streetdance csoport előadását. Olyan ügyesek és viccesek voltak, hogy életemben először pénzt adtam nekik a végén J

Ezután bevettem magam a parkba, a Tiergartenbe. Szerintem ez az egyik legfantasztikusabb Berlinben: a rengeteg klassz park. Itt ha ránéz az ember a térképre a város kellős közepén egy hatalmas park van. Amin át lehet menni autóval is, de el is lehet távolodni a forgalomtól. Döbbenten konstatáltam, hogy a családok a vasárnapi piknikezést annyira komolyan veszik itt, hogy kitolják a parkba a grillt, és ott sütnek-főznek…

Du. egy kollégám írt, hogy végzett a próbával (merthogy játszik a világ orvos-zenekarában, és fellépni jött B.be), és igyunk egy sört. Ekkor én épp a parkban napoztam a fűben heverve, és attól féltem, h nem érek oda időben, de úgy tekertem, mint a kisördög, és így –térkép nélkül!- 20 p alatt eltekertem a Gendarmenplatzra. Ittunk egy sört, ettem egy hagymalevest meg egy apfelstrudelt, tökéletes befejezése volt a napnak.

Kiegészítés a szombati naphoz: még azt is nagyon élveztem, hogy a kiránduláson én voltam „A NŐ” – akárhol ettünk-ittunk valamit, én csak üljek le, majd ők megrendelik, nem engedtek fizetni, ha leesett a láncom azonnal ugrottak, mindig közrefogtak, mindig én mentem középen…

Ritkán éli meg ezt egy nő manapság.

A román barátom amúgy is ilyen típus: egy géppel jöttünk Bp-ről, és nemcsak megvárta velem a csomagomat, hanem csak rá kellett mutatnom, melyik, ő máris leszedte a szalagról, mondtam neki, hogy kiment a kocsim lámpája: azonnal felajánlotta, hogy megnézi nekem…

És közben tudom, hogy nem akar semmit! Ez a legjobb az egészben!

A hétről nem sokat írtam, mert nagy újdonságok nem történtek, hacsak nem annyi, hogy egész értelmes feladatokat kapok :) Most pl. ki lett küldve az országoknak egy míting minit, amit nekem kellett itt revidiáltatni az emberekkel (hálátlan behajtói feladat) és jó érzés volt látni az eredményét. Meg az új termék bevezetéséhez kell egy checklistet írnom az országoknak, hogy mi mindenre gondoljanak szerintünk. És már belefogtunk abba is, ami miatt lényegében itt vagyok: egy jövő márciusi és júniusi meeting szervezésébe. Tök jó, hogy ötletelhetek rajta, milyen workshopok legyenek, milyen gayit osszunk, nekem kell megírni a javaslatomat az agenda-ra - és a legviccesebb, hogy a júniusi meetingen elvileg magam is résztvevő leszek :) Szóval letesztelhetem az ötleteimet...

A múlt hétvégén egyszerűen FANTASZTIKUS idő volt, álmodni sem lehet szebb őszt! Szombaton egy kollégám hívott, hogy egy barátjával mennek biciklizni, ha gondolom csatlakozhatok. Gondoltam, úgyhogy elmetróztam hozzájuk, megismerkedtem a kutyáival, aztán bringára ültünk és megindultunk. Mivel nekem kellett dönteni ezért a Wannsee menti, Potsdam felé vezető utat választottam. És milyen jól tettem! Hatalmas és gyönyörű ez a tó, rajta óriás vízi élettel: vitorlások, kacsák, horgászok... tisztára mint a Balcsin, az ember el sem hiszi, hogy még Berlinben van...

Mivel kétszer is előadtam azt a trükköt, hogy leesett a láncom, ezért végül megkaptam a kollégám kurva jó bringáját (mellettem :). A kollégám egyébként a román Bayer ügyvezetője volt, ehhez képest most itt senior brand manager, de ennél még sokkal furább, hogy Catalinnak hívják pedig férfi...
Szóval a tó mentén tekertünk mindig tovább és tovább, míg végül döntenünk kellett, hogy visszaforduljunk, vagy eltekerjünk Potsdamig, és onnan hévvel jöjjünk vissza. Ez utóbbit választottuk/am, így végül még tovább tekertünk Potsdamba. Útközben megálltunk lazacot meg angolnát enni (egy bódéban sütötte az ember, isteni finom volt), aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve elkanyarodtunk a Sanssouci kastély felé. Catalin már 6-szor volt bent, így csak ketten mentünk be -az angolul egy mukkot sem beszélő- haverjával. Végigsétáltunk rajta, közben hallgattam az audioguide-ot- Egyrészt vicces volt, mert a cipőre egy mamuszt kellett húzni, amiben csak csoszogni lehetett a parkettán, másrészt viszont volt egy terem, ami miatt már önmagában is megérte bemenni: egy nagy bálterem, ami belülről kagylókkal és ásványokkal van kirakva. 

A kastély után végigbringáztunk a hatalmas parkján, majd a végében megnéztük a régi kastélyt. Utána következett Potsdam sétálóutcája, majd eltekertünk az orosz negyedig, ahol régi szibériai faházak állnak, mert a 18. században orosz mestereket telepítettek be ide, és a mai napig lakják a házaikat! Aztán eltekertünk a tórendszer egyik partján lévő márványpalotához, meg ahhoz a kastélyhoz, ahol a potsdami békekonferencia volt. Innen áttekertünk a csodaszép potsdami villanegyeden az S-Bahn pályaudavar felé - nagyjából a nap végére úgy éreztem, hogy egy méterrel sem tudnék többet tekerni. A pályaudvaron még gyorsan bevertünk egy sört a tökéletes nap megkoronázása gyanánt, aztán szépen "hazatoltuk a bringát", ahogy mondani szokás... volt vagy 9, mire hazaértem.

Végre egy állati jó hétvége! :) Csodaklassz idő volt (kárpótlás az előzőért), és bár eléggé fújdogált a szél azért egy polár pulcsiban el lehetett lenni. Most először kocsiba ültem, hogy végre ne kézben cígöljem haza a nehéz cuccokat a boltból, és bár kétszer lukra vitt a GPS (nem volt Aldi ahol mondta) előbb-utóbb kikötöttem egy olyan helyen, ahol jól lehet soppingolni. Az Euro shopban (ahol minden 1 euroba kerül) vettem egy csomó apróságot (képkeretet, sajtreszelőt, meg ilyen hülyeségeket), aztán a közértben végre megvettem minden alapvető élelmiszert, ami eddig hiányzott. Aztán még volt egy kis időm és elmentem az állatkert környékére, ahol a Juni 17. sugárúton beleszaladtam egy bolhapiacba, majd a közeli parkban egy folyócska mellett jót sétáltam. Itt be lehet látni az állatkertbe is, úh láttam flamingókat meg lámákat. Mire hazaértem már eléggé sietnem kellett a céges vacsira, úh úgy skypoltam az ősökkel, hogy közben öltöztem meg sminkeltem. A hotelből ahol megszálltak a doktorok busz vitte a csapatot az étterembe, úh én is odamentem. A dokik csak néztek, hogy hogy kerülök én ide, aztán mondtam, hogy "otthonról jövök" :). Abban az étteremben volt a vacsi, ahol egyszer már voltunk Visanne beach partin. A dottorék nagyon jó fejek voltak, nem beszélve az orvosigazgatóról, aki tényleg szívesen látott a csapatban (mondjuk így javítottam az arányokon is, mivel ő volt az egyetlen nő a 4 hapsi közt). László Ádám professzor úrral fejben főztünk :) miközben szeleteltük a vastag steaket... Azt mondta milyen jó látni, hogy egy nő rendesen eszik :)
Mikor Ivan odajött h elkérje a rózsát, ami a ruhámra volt tűzve csak annyit mondtak, hogy látják, nem vagyok én itt elveszett ember. Eléggé sikerült becsiccsenteni a vörösbortól, úh másnap alig bírtam felkelni. De mennem kellett a bolhapiacra bicóért! Az eredmény az előző bejegyzésben megtekinthető :)
Du. meg az expatoknak szervezett kiránduláson vettem részt, amin du. 1-től 5-ig idióta csapatverseny volt az NDK-val meg a szocializmussal kapcsolatban (hát sok új infot nem hozott), de az idő klassz volt, a park hatalmas és nagyon szép, és még a szovjet hősi emlékmű is lenyűgöző, bármilyen furcsa is ez. Ivannal csatlakoztunk a 3 cseh barátunkból álló csapathoz - na mi így együtt elég jók voltunk kisdobos-nyakkendő megkötésből és pult alól vásárlásból... na és persze a Trabi versenyt is mi nyertük. Csatolok pár képet.
Aztán este 6-8-ig bevettük magunkat Berlin bunker- és alagútrendszerébe. Érdekes idegenvezetés volt a bunkerekben arról, hogy milyen körülmények között épült a fal, hogy működött ez az egész K-Ny Berlinfelosztás, és hogyan és milyen alagutakat ástak a fal alatt. Aztán egy ajtón át egyszercsak a metróállomás peronján találtuk magunkat. Felszálltunk a metróra, és leszálltunk ott, ahol reggel jártam a piacra menet... Ott a felszínen mutogatta az amúgy walesi idegenvezetőnk, hogy hol mentek az alagutak, és melyik házak pincéjében jöttek fel. Nagyon érdekes volt, csak eddigre már nagyon el voltunk fáradva, étlen-szomjan voltunk, és hideg volt kint. Nem kellett este ringatni... De ezt a "berlin unterwelt" kirándulást ajánlom mindenkinek.
 
 
 

célbalövünk egy hajcsavaróra erősített lufival

Ő az új csodálatos kerékpárom :) Vasárnap vettem a Mauerflohmarkt bolhapiacon, 60 euróért. Biztos lopott.
Piros, és van neki kosárkája - ezért szerttem bele. De van neki 3 sebessége, és kontrája is. Ezen kívül lakatot is adtak hozzá. Ma reggel ezzel jöttem be dolgozni - pont 5 perc volt :) 

"Két nő lakik bennem:
az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar
élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet
szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a
háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen
...harcolnak." Paulo Coelho: Tizenegy perc

European Leadership Meeting, ami a legnagyobb forgalmú eu-i országok üzletágigazgatóinak (BU head) meetingjét jelenti. Néha mikor körülnéztem nem hittem el, hogy itt vagyok, h itt ülök Berlinben ezen a fórumon...
És ami a legdurvább, h többekkel közülük már eddig is puszival köszöntünk egymásnak. Elhagytam a kispályát vazze! :)
Hétfő délután hirtelen mégis meghívtak a hétfő esti vacsorára (szerintem csak azért mert néhány fejes nem tudott eljönni), ami a Remake nevű helyen volt. A kaja elég jó volt (a nagyfőnökünk szerint: "fusion restaurant which means that vegetables come out on the plate that they look like meat and meat comes in the form of a vegetable"), a beszélgetésekben viszont nem annyira tudtam részt venni: egyik oldalamon a mark. ig. összegyógyult az angol meg a svájci BU headdel, a másik oldalamon meg Iwo, a holland emberke a katonaságról meg a golfról csevegett a többi pasival. Azért annyit hozzá tudtam tenni, h military shopban már én is vásároltam, és innentől én is érdekessé váltam, főleg, h kiderült miért: a mongol úthoz kellettek a cuccok.
Kedden este a Filet Stückbe mentünk, ami egy pici kis steak étterem, a hús nagyon fincsi is volt, de az előétel és a desszert is. Jó kis portugál vörösbort ittunk hozzá (Jorje,a portugál üzletágvez nagy örömére) meg sajnos utána grappát is, amit már val. nem kellett volna, így viszont elmeséltem a francia srácnak, aki eddig itt az irodában nem nagyon vett rólam tudomást, és aki korábban Levitra termékmenedzser volt (ez a Viagra Bayeres megfelelője), hogy én már kipróbáltam :) Na ezt a sztorit persze kajálták ;)
A vacsi végén Michael, az itteni német nagyfőnök kezdeményezte, h menjünk még tovább kocsmázni: elvisz minket az egyik kedvenc helyére whisky-t inni... Úgyhogy a sok BU head összeszedte magát és átsétált a kocsmába :) Na, azt a whisky-t már pláne nem kellett volna meginni... De a hely nagyon jó volt, akár BP-en is lehetett volna. Ott a francia csókával barátkoztam tovább, meg Iwo-val, a holland üzletágig.val, akivel előző este nem nagyon sikerült közös nevezőre jutnom. Most meg mindenáron diszkóba akart vinni... majd mikor mondtam, h én biztos nem megyek diszkóba közölte, hogy "unalmas vagy :)"
Szóval ezek is emberek, és ezek is partyarcok, vagy legalábbis voltak valaha. A lengyel nőhöz, Beátához pl. akkor találtam meg a kulcsot, mikor elmeséltem neki, hogy a berlini kiküldetésem hírére anyu sírva fakadt, miután az Öcsi 1 éves no.i távollétét épphogy megemésztették. Erre elmesélte, hogy neki 2 lánya van, az egyik Londonban tanul, a másik Spo.ban, úh ő megérti. Azóta olyan kedvesen néz rám :) Emberek vagyunk. 

Szerdán is nagyjából kukán ültem a meetingen, csak egyszer lettem megszólítva, h mi a véleményem egy termék Mo.i piaci potenciáljáról, de pl. egész délelőtt a generikus gyártókról, így nagyrészt a Richterről volt szó, és olyan furi volt, hogy tőlem senki nem kérdezett semmit. Milana meg úgy látom legjobban szeret mindenkinél mindent jobban tudni.
A meeting végén viszont úgy köszöntek el a fejesek, h sok sikert, sőt, a portugál csóka hozzátette: "keep that smile!" Ez tetszett :)
 

Ma reggel megint volt németórám, lényegében el is telt vele szépen a délelőtt :) De továbbra is nagyon szimpi a csaj, nagyon vicces, h 8 évig Dél-Amerikában élt a férjében (egyik gyereke Chilében született, a másik Kolumbiában, Bogotában), így ha vmire nem tud angolból példát hozni (visszaható igék, nemek) akkor a spanyolra hivatkozik, így aztán 3 nyelvet mixelünk egyfolytában :) De az óra legnagyobb részében németül magyaráz, amit tök jól megértek. És egy csomót ír a táblára, ami a jelenleg használt szobám falán van, és mindig bábozik hozzá: egy csomó mindent el-activity-zik nekem :) 
Aztán Bejácskával csevegtünk hosszasan, majd ebéd, úh mire észbe kaptam du. lett, és SOS-ben kellett megcsinálni azt a nyamvadt kis feladatot is, amit 4 napja nem vagyok képes :) 
Du. leszaladtam az épület sarkán álló Kommerzbankba számlát nyitni. Remélem azzal a kártyával már itt is tudok majd boldogulni, mert egyelőre egy havi bérletet sem tudok magamnak venni, ugyanis csak automatából lehet a metróállomásokon, de 72 eurót ugye nem dobál be az ember 2 eurósokban....
Du. aztán hirtelen mégis kaptam meghívást arra a vacsorára, amire pénteken még azt mondták, hogy rám nem vonatkozik... Úgy látszik tesztelődik a rugalmasságom; pénteken legalább már délben meghívtak a vacsorára, ma csak du. négykor. A nagy országok mark.igazgatói vannak itt 2 napra - szeritem egy csomóan nem értek ide ma a vacsorára, ezért alakult úgy, hogy mégis meghívtak... Mindegy, jó kaja, jó helyek, érdekes és fontos emberek, szocializálódás... Lehet, h Ivan kicsit megsértődött, h nem mentem el vele az Ikeába, de sztem meg ő a hülye, h nem ide jött inkább. Még jó, h sült húst ebédeltem, mert steak volt a vacsora. A legviccesebb az előételként felszolgált kenyér, olívaolaj meg citromos vaj mellé adott sógyűjtemény volt: volt fekete "vulkáni só", valami piros só, meg még 2 féle, már nem is emlékszem, milyen ízűek. Szerencsére sétatávolságra volt az étterem, csak épp nem jó irányba indultam, így jó darabig azt sem tudtam, hol vagyok, így csak lófráltam az esőben, megnéztem magamnak a Torstrassét, és végül csak hazajutottam. De nem tűnhettem túl magabiztosnak, mert az egyik sarkon megint megállt egy csóka biciklivel, hogy megkérdezze, tudom-e hol vagyok, vagy segítsen. Hihetetlen.
 

Az első hétvégém remekül sikerült: konkrétan végig esett az eső, így aztán -terveimmel ellentétben- nem sok kedvem volt kidugni az orromat... Azért a vasalót beszereztem a Saturnból, mert kelleni fog. Sajnos itt nincs se Tesco, se Auchan, se Cora, semmi hiper, ahol a szárítókötéltől a kajáig mindent 1 helyen be lehetne szerezni, itt csak az Aldi meg a Lidl megy, meg a Rewe, amiből legalább hozzám közel is van egy. Ez oké is, meg egy fritz vásároljon csak a fritz boltban, csak vagy hol parkol az ember, vagy hogy viszi haza gyalog?
Így aztán a bevásárlás nem olyan egyszerű, kell keresni vmi Obit vagy Ikeát, ahol a lakber. cuccokat meg lehet venni, a kaját meg a kajásboltból, szépen darabonként hazacígölni.
Azért az Alexanderplatz környékét bejártam, és ettem egy currywurstot :)

Viszont elég kellemetlen, hogy sehol nem jó a 3 bankkártyámból egy sem, mint kiderült azért, mert az üzletek nem vállalják be a díjat, amit nekik ezért fizetniük kell. Hát nagyon örülök, de nem fizethetek mindent cashben... Kellene nyitnom egy bankszámlát, amihez adnak egy német Maestro kártyát, az talán megoldja.
Vas. este elmentem salsázni a Kulturbrauerei nevű, sörfőzdéből kialakított, Millenáris szerű helyre. Elég jó az a dizsi, ami ott van (Soda Club), amúgy tök olyan minden, mint otthon, csak több a török meg a feka :)
 

 Ma estére meghívott a mark.ig, Milana vmi étterembe vacsorázni, állítólag szokása, hogy néhány havonta összeránt egy kis csoportot, erről a vacsiról is tudtam már Ivantól, kicsit fura, h ilyen last minute-ben hívott meg, lehet, h csak azért, mert Sarah lebetegedett. Kíváncsi vagyok, miről fogunk beszélgetni, mert most ebédeltem Milanaval, és vele is csak céges dolgokról lehetett csacsogni... Igaz, reggel ő "vigasztalt" miután teljesen kiakadva visszatértem az önkormányzatból: ott ültem egy órát 100 cigány, néger, török és egyéb bevándorló közt, 33-an vártak előttem, majd az ügyintéző nem elég, hogy csak németül beszélt még ki is oktatott, mikor mondtam, h sajnos nem értem, hogy: "mi itt nem beszélünk magyarul". Ekkora parasztot! Nem vette észre, hogy én angolul próbálok vele kommunikálni, és ő úgy nem beszél, nem magyarul? És én nem vmi munkanélküli cigány vagyok, aki koldulni jött ide, hanem a köcsög fasiszta vállalatuknak lapátolom a pénzt!

Mindegy, azt kívántam neki, hogy bárhova megy vele is így bánjanak, így beszéljenek, így kezeljék. Isten nem bottal ver.

Az irodába jövet lesétáltam a 2 metrómegállónyi távot, isteni meleg őszi idő van, szuper lenne, ha ez maradna a hétvégére is! Közben megszólított egy csaj, mondott vmit németül, amit nem értettem, gondoltam, h ezek teljesen meghülyültek itt... Asszem vmi olyat magyarázott, hogy ha magassarkúban sétálok hamar meg fog fájdulni a lábam... ?!?!?!?!?!?

Milana (aki eredetileg cseh) mondta, hogy először neki is fura volt, h az emberek ilyen közvetlenek (tegnapelőtt este térképpel a kezemben álltam a lámpánál, és vki megszólított, h segítsen, vagy tudom, hol vagyok?), meg néha bunkón is szólnak, de azt sem szabad mellre szívni, mert náluk ez is csak a közvetlenség jele.

Jövő héten European Leadership Team meeting lesz (a legnagyobb országok BU headjei), úh meglesz az első nközi meetingem is.

Most hogy jöttünk Milanaval az ebédről összefutottunk Giancarloval (az olasz (maffia)főnökkel :), aki régi ismerősként üdvözölt engem is :) Tök jó volt :) Nagyon örült, mikor megtudta, h 6 hónapig itt leszek. Ezen a jövő heti meetingen is találkozunk, kíváncsi leszek, ismerek-e még ott vkit majd.

Olyan jó, hogy végre van dolgom is, így gyorsabban telik a nap!

Ma végre Sarah-val, a termékmenedzserrel ebédeltem, aki végülis a főnököm lesz. Tök jót dumáltunk, nagyon szimpi csaj. Most ment férjhez (14 éve van együtt a faszijával, miközben fiatalabb, mint én vagyok... jesszus!), költözött, meg volt nászúton, szóval a meló mellett van magánélete is. Aztán megkaptam az első 2 feladatomat is, úgyhogy jipppííí, kezdhetek dolgozni! De örülök neki, mert egész nap internetezve érzek némi lelkiismeret-furit...
Este elmentem megnézni azt a tánciskolát (Jam Dance a neve), és Ivan is eljött velem (szegény annyira béna volt, és ami a legjobb, hogy ő nem érezte magát annak :))) A tanárok szuperek, először Jeffrey, egy tizenéves, de eszméletlen jól mozgó kissrác tartott basic hiphopot Kathival, aki a táncsuli tulaja. Kathi mindenkit pesztrál, puszit ad, mosolyog, gondoskodik a gyerekekről. Minket is nagyon kedvesen fogadott, meg a kedvünkért néha elmondták angolul is a dolgokat. Aztán utána popping óra következett (1,5 óra), ezen elég bénának éreztem magam, nagyon távol áll tőlem ez a mozgás, otthon nem nagyon táncoltunk ilyet. Azért a végére belejöttem, sztem egy nagyon ügyes csajon kívül én voltam az egyik legjobb... Igaz,h a többiek kis koordináltalan mozgású tizenévesek voltak.... :) Igaz, hogy Prince Mio, az oktató (szintén kurva jó mozgású srác) szeritem többször nevetett rajtunk... 
Szóval összességében 2,5 óra tánci, még nekem is sok volt. Főleg a popping: unalomig ismételtük a mozdulatsorokat, és hát a zene is elég gépzene mindehhez. Ezek után kb hazamentem meghalni.

Ma megvolt az első németórám (meine Muttersprache ist Ungarisch, stb.) és az első meetingem. Nagyon vicces látni, hogy minden pont úgy megy, mint otthon. Sarah most ment férjhez (a bali út a nászútja volt), és ennek alkalmából pezsgőt bontottunk, meg kapott vmi ajándékot, aztán Michael körbekérdez mindenkit, hogy áll a projektjeivel, végül elmondja a "fentről" jövő dolgokat, meg döntéseket hoz. Vannak u.úgy poénkodások, röhögések, és sztem Michael nagyon jó fej főnök: elvárja a teljesítményt, de nem görcsös, poénkodik, jó fej, laza, van dumája, tud dönteni, okos, közvetlen, és mégis megvan a respektje. 

Milana-t (a marketing dirit) én még nem tudom hova tenni, kedves, de szerintem kicsit felszínes is, és én szigorúnak érzem. Úgy érzem, h ős is méreget engem. Nem tudom, h ő is szívesen ment-e bele Sarah választásába.

Amúgy találtak nekem egy üres irodát (a tulaj beteg, de vmi komoly baja lehet, mert már régóta), így kölcsönbe megkaptam az irodáját, ez legalább a 6.-on van azon a folyosón, ahol a többiek is, így nem vok olyan elszigetelt. Így most egy kontroller irodájában csücsülök, és zárnom kell az ajtót, mert a szomszédon itt szokta hagyni a laptopját, és a két iroda össze van nyitva.

Ma reggel a liftnél megjelent az a rettenetesen antipatikus szerb picsa, akit a Mark. Exc. tréningen utáltam meg nagyon. Persze nem ismert meg.... vagy úgy csinált. Asszem inkább.

Milana is cseh - úgy érzem K-K-Eu nem nagyon tart össze... furcsa, h pont a román Catalin a kivétel, akitől azt várnám, h zsigerből utál, ehhez képest tök kedves.

Egyébként mindenki tök barátságos. Ma bemutattak egy csajnak a medicalről, aki azzal kezdte, hogy "te vagy a Piroska, aki kiszúrta a hibát a Visanne publikációban? Jó ideig eltartott a globalnak, mire megszülték a választ..." Jó mi? :)

Most bejött Catalin, tőle megtudtam, hogy Haraldnak hívják az ex-Schering Bp. CDH-t, és felajánlotta, hogy bármiben szívesen segít, csak kérdezzek, még ő is elég új itt, de talán tud segíteni. Hát, erről beszéltem.

Látszik, h még nincs elég dolgom és fosom a szót... :)

Tegnap esti téma: felfedeztem egy k.jó szusi éttermet: kicsi, de finom és friss a kaja, el is lehet vinni, vmiért egy csomó szusira ki van írva az ára de 50%-kal kevesebbe kerül, összességében sokkal olcsóbb, mint otthon. Jammmmmi!!!!
 

Ma kezdek terepszínű pofát vágni. Annak ellenére, h szarul aludtam és reggel fejfájással keltem reggel kicsit más színben láttam a lakást: a cuccaim végre szerteszét, elkezdtem bepakolni a szekrénybe, mostam egyet (kézzel persze), veszek 1-2 dolgot a hűtőbe, meg egy vasalót... és jó érzés volt a kulccsal a zsebemben kisétálni az ajtón. sajnos a parkolót el kellett hagynom, és 20 percig csak forgolódtam az utcában, mire helyet találtam, már úgy kellett az univerzumhoz címeznem, hogy ez most nagyon fontos és SZÜKSÉGEM VAN egy helyre mert elkések, és akkor találtam egyet... :)

Letettem a kocsit (annyire nem a ház előtt, de örültem, h egyáltalán sikerült) és besétáltam az irodába - 15 perc. Nem a legszebb környéken át, de mindegy. Egy nagy építkezés mellett mentem el - itt bent mondták, hogy a titkosszolgálat új (és egyébként hatalmas) épülete készül :)))) Szóval biztonságban leszek :)

Már a saját kártyámmal léptem be, a recepciós picsák messziről integettek! Pedig 5000 ember dolgozik itt.... jó mi?

Sikerült bejönnöm egy fehér gatyában és rózsaszín fölsőben, vajszínű blézerben és a fehér balerina-cipőmben - hát, asszem utoljára. Be kell szereznem egy kiló fekete és szürke cuccot... azért itt egy kicsit biznisz-lájkabb az öltözködés, vagy csak itt a tél? Nem tudom, de ennél nekem muszáj lesz színesebbnek lennm, mert fel fogom vágni az ereimet ennyi szürke kosztümtől meg fekete gatyától...

Michael (az üzletágvezető) megint futott velem egy kört, ezúttal Lars, a régiós nagyfőnök irodájáig, úh vele is lepacsiztam. Itt az a divat, hogy az emberek együtt ebédelgetnek, ami tök jó, de nem csak úgy, hanem befoglalják a napokat egymás naptárában. A fontos emberekkel 2 hónap múlva lehet együtt ebédelni! Lars-szal is lezsíroztunk egy ebédet - okt.26-ra!

Ez a Michael annyira cuki, még azt is elmagyarázza, hogy az ajtókon a Drücken felirat a tolni, a Ziehen meg a húzni... télleg mindenre figyel.

Rajtam kívül még 1 termékmenedzser van itt, egy olasz srác, aki 2 hónapja lett a Qlaira termékmenedzsere és költözött Berlinbe, ő is nagyon sokat segít. Tök jó, h előttem jár, de még emlékszik a nehézségekre - ő is ellát tanácsokkal, sőt, ma átvitt a globális kollégák irodájába, hogy ott is körbe mutasson (pedig ő is alig ismeri azokat az embereket :). Egyébként Ivannak hívják, és már régebb óta ismerem a meetingekről, meg legutóbb mikor Gert helyett képviseltem Mo.ot egy meetingen az olaszok meghívtak magukkal vacsizni (amúgy doktorokat vittek, úh vicces volt) és ott is dumáltunk. Mindenki csak pusmogott róla, h ő lesz a Qlaira termékmenedzser, én meg már tudtam :) Akkor mesélte, h nézi a lakásokat, stb.
Vannak itt mindeféle szerveződések, hogy az embereket megismertessék egymással, meg a külföldi kollégáknak szerveznek kirándulásokat 7végén. Szólt annak a csajnak is, h tegyen fel a listára, úh októberben megyek az expatokkal kirándulni :)

Az aszi meg intézi a parkolókártyámat! Mondjuk rajta nem igazodok el: mindenben azonnal segít, de nem érzem őszintének a kedvességét :(

Írtam Gertnek, h nem tudtam elbúcsúzni, de köszönöm mégegyszer, és h van már lakásom, meg belépőkártyám, amihez külön gratulált, mert ő 5 éve nem tud szerezni magának :)

Ma egyébként az itteni üzletági nagyfőnök is belenyúlt kicsit a dolgokba, és mindjárt lett új irodám, h ne kelljen 1 emelettel lejjebb lennem: vki beteg a kontrollingról, úh az ő (sokkal faszább) irodáját használhatom még egy darabig :) Így azért legalább közelebb leszek a többiekhez, nem száműzött, mint egy remete.
A du.i kávé ma nagyon vicces volt: mind az a 4 ember, aki bent van (Michael, az üzletágig., Ivan, a Qlaira termékm., Jerome, aki nem tudom pontosan mit csinál meg én) itt dumáltunk meg röhögtünk - egy az egyben, mint otthon a kiskonyhában... csak itt a kávégép meg a bárpult a folyosó közepén van! Így mindenki odagyűlik, mikor hallja/látja, h móka van.

Még a nyelvet akartam írni: azért az nagyon jól jön, h vmit megértek a német dumából, de mindenki azonnal tud váltani egyikről a másikra, szóval nagyon vicces látni, ahogy emberek néha észre sem veszik, milyen nyelven beszélnek. Valahogy nagyon jól működik itt a párhuzamosság, egyenlő "joga" van a két nyelvnek.

Viszont be kell mennem vmi önkormányzat-féléhez bejelenteni, h itt lakom - na ahhoz a 3 űrlap csak németül létezik, holnap nekiülünk az aszival.

Ma még volt időm netezni, úgy gyorsan megnéztem 2 tánciskolát - az egyiket talán csüt.ön megnézem :)

Itt ülök az "ideiglenes" (?) lakásomban, és sos-ben felpattintottam az Irsai Olivért meg a vésztartalék gyanánt kapott csokis perecet (köszi Csajok! :)... Csak a nagy ijedségre, hogy beköltöztem vhova Berlinben...

Reggel mikor a Bayerhez értem metróval azt néztem, hogy ennek a böszme nagy komplexumnak vajon melyik oldalán kell bemenni? Aztán kisütöttem, melyik lehet a nekem kellő főbejárat, és a recepción kértem a Sabrinát, az asszisztensünket. Már le volt adva nekik a nevem, az ideiglenes (már megint ez a szó) badge-emen is rajta volt a nevem, meg hogy kihez jöttem. Azt is látták, h itt fogok dolgozni, és nagyon kedvesen welcome-oztak. Sabrina szten nem csipáz engem, de remélem h csak a plusz meló miatt. Végighurcibált a labirintuson: először lett fényképes belépőkártyám, aztán irodám (illetve ez már elő volt készítve, mert a nevem ki van rá írva, igaz, nem ott van a 6.on, ahol mindenki másé, hanem egyel lejjebb - kicsit elszeparált leszek, aminek előnyei és hátrányai is vannak), meg lett egy (ideiglenes!) német mobilom, aztán az it beállította a laptopomat, h hozzáférjek a helyi hálózathoz (kaptam volna gépet is, de minek, ráadásul a notes account igénylése hónapokig tart itt), úh 11-re munkaképes állapotban voltam :) Szerencsére ma meg holnap még nincs se a termékmenedzser, se a mark.ig, úh addig is Sarah szobájában ülök, így legalább Ivan ott van a szomszédben (a szobák egymással is össze vannak kötve), és átjár dumálni, röhögni, meg megmutatja a kávégépet. Amúgy elég fura, hogy van egy kis tér, aminek a közepén van a bárpult, a fal mellett meg a pult a bögrékkel meg kávégéppel, és akörül nyílnak az irodák. Ha bárki du. kávét készít belát az irodába... az összesbe szinte. Michael Raps (regionális nőgyógy.üzletágvezető) tök jó fej volt, kicsit dumált velem de., majd körbevitt és bemutatott annak a kevés embernek, akik ma bent voltak, és Ivannal (olasz termékmenedzser) meg egy Jerome nevű csókával lezsírozta, hogy menjünk együtt ebédelni. Lent a kantin úgy működik, hogy a belépőkártyára kell egy automata segítségével pénzt tölteni (ezt ő csinálta helyettem, mutatta, hogy kell, meg kérdezte, van-e nálam elég pénz, cuki volt), aztán meg mint egy idegenvezető mutogatta hol milyen kaja van, meg hol a víz (automatás vizet lehet inni ha vki nem akar üdcsit venni). Amúgy tök jó kaják vannak, elég normális áron. Vmi heringet ettem majonézes hagymasalátával meg krumplival, üdcsit is vettem, így fizettem 4-4,5 eurot. A kasszánál csak odaérinti az ember a belépőkártyát, és levonódik az összeg, nem kell pénzezni, így halad a sor. Így is kicsit lemaradtam vhol a sorbanállással, és Ivan visszajött az asztaltól megvárni, h végezzek és odakísért az asztalhoz, nagyon figyelmesek voltak. Utána Michael evett egy fagyit (Mövenpick fagyi van, rendesen tölcsérben adják a gombócokat egy fagyis kocsiról) én meg ittam egy capuccinot - nem néztem meg jól, de mintha 0,1 euro lett volna?A kantin mellett van kisbolt is, ahol szintén lehet a kártyával fizetni (és asszem fel is lehet tölteni). Így a kávé meg a fagyi mellett dumáltunk is, meg röhögtünk is, a francia srác kicsit merev volt, meg néha nem értettem, kiről van szó, de amúgy tök jó volt a hangulat. Du. az aszi ideadta a papírokat, amik kellenek az apt. bérléshez, ezekkel felszerelkezve elmentem a Potsdamer Platz mellett lévő irodába, ahol aláírtam okt. végéig (akkora az összeg, h nem tudta levonni a kártyámról csak a szept.i részösszeget), majd visszamentem a hotelbe a kocsimért, majd eljöttem a lakáshoz, ahol a gondnok (egy igazi Super Mario) nagyon cuki volt, és mindent megmutogatott, -csak ma estére- engedett beállni a kocsival, h felcuccolhassak. 4 kör volt, mire mindent felvittem... A pecó nem rossz, csak nem túl otthonos. Kicsit olyan, mint egy szállodai suite csak nem annyira szép és nem annyira otthonos. Vadiúj minden, azzal nincs baj, de pl nincs egy kép a falon, sem egy dísztárgy sehol. Be lehetne ezt lakni, de most nagyon idegennek érzem, ráadásul messze van a belvárostól, ez ilyen apartmanos-irodás környék, még egy bolt sincs a közelben nemhogy egy kocsma. Nincs is nagy kedvem kipakolni, pedig kéne... De ma már halálosan fáradt vagyok.

Tegnap reggel fájó szívvel elköszöntem a kis lakásomtól, és kocsiba ültem, hogy meginduljak Berlin felé. 10 óra elég hosszú idő, ezalatt elég sokminden megfordult a fejemben... néha nagyon menőnek, de gyakrabban inkább nagyon magányosnak éreztem magam... mondjuk ráértem mindenkit az sms-eimmel bombázni, és jó érzés is volt legalább ilyen formában kapcsolatban maradni azokkal, akiket szeretek, de azért csak az elválás feelingje határozta meg a napomat. Meg fura volt, hogy egész hétvégén nem igazán volt kihez szólni... Főleg vasárnap, mikor egyedül autóztam egész nap. Nem jó egyedül utazni. Csináltam egy CD-t vagy 3-4 órányi mp3-mal, amivel elvoltam, bár sikerült rá olyan számokat tenni, amiken elbőgtem magam...
Így aztán a Csajoktól kapott Bertie kutyával beszélgettem. Ez a Bertie nagyon germán név, úh én Bercinek hívom. Nagyon gondterhelt fejet vág, pedig neki kéne vigyáznia rám! Mondjuk idefelé vigyázott is. Hála neki és Moha bának (aki ugyan néha hülyeségeket beszél, pl közli velem az autópályán, hogy hajtsak be a körforgalomba) simán idetaláltam. Mint aki világ életében ezt csinálta áthajtottam a Friedrich Strassen a Checkpoint Charlie-n, és befordultam a hotelnél a sarkon hogy lehajtsak a parkolójába.
Eléggé elfáradtam, mivel 5 órát aludtam éjjel (1-ig pakoltam és 6-kor keltem), aztán meg 10 órát vezettem. Összesen kb 1 óra volt ebből a pihenő, meg Prága után letereltek a pályáról, ott vesztettem időt. Reggel otthon még esett, de aztán egész nap napsütésben mentem, jobb lett volna kirándulni vagy bringázni ebben az időben...
Mivel a kinézett lakás tulaja nagyon úgy néz ki, hogy átvert, ezért most az első éjszakát a Melia hotelben töltöttem (poén, hogy legutóbb ennek a tapas bárjában boroztunk Vattayval, Bélával, Beával és Zolival)., és ma beköltözöm egy apartmanba, ami ha tetszik maradhat, ha nem akkor tudok nézni újat.